Képzeljük el, hogy a közeljövőben az autós üldözések így zajlanak: a rendőrök el sem hagyják az őrsöt, csak egy gomb segítségével lekapcsolják a gyujtást az ominózus autóban. Majd isznak egy kávét és szépen begyüjtik a rostokló kocsiban csücsülő bűnözőket. Hihetetlennek tűnik? Veszélyesnek, biztonságosnak? Milyen kérdéseket vetne fel ennek a lehetősége?
Az ENLETS (European Network of Law Enforcement Technologies) európai bűnüldözési technológiákkal foglalkozó szervezet tervei szerint mindez hamarosan megvalósulhat. Magas rangú rendőrségi vezetőktől származó információk alapján az Unió egy olyan szabályozáson dolgozik, amely előírná egy távoli leállítást lehetővé tevő eszköz kötelező beépítését minden újonnan forgalomba kerülő járműben.A titkos projekt hatéves ütemtervvel rendelkezik, és egy nagyobb átalakítás része, mellyel a megfigyelést és követést szeretnék fejleszteni.A pár éven belül autókba bekerülő eszközöket a rendőrkapitányságokról kísérnék figyelemmel. Aktiválás után pedig a készülék azonnal elzárná a gyanúsított autójának üzemanyag ellátását, és a gyújtást is lekapcsolná.
Párizsi rendőrnő munka köz
Aki kicsit is követte az elmúlt években az autók fejlődését, jól látta, hogy a hibrid hajtások, luxus extrák mellett lassan már a középkategóriás autókban is megjelentek a komolyabb fedélzeti számítógépek. Már nem a navigációról, tévéről, vagy klíma beállítást végző panelekről beszélhetünk, sokkal inkább valami jövőbe mutató technológiáról.
Elérkeztünk oda, hogy már az autóink is “okosodnak” és folyamatos online kapcsolatban vannak a külvilággal, egyéb okos kütyüinkkel. Egy okos autó valós időben közli a sofőrrel az autó állapotával és az útviszonyokkal kapcsolatos információkat. Percre pontosan tudhatjuk, hogy hol, milyen időjárásra kell számítani, hol történt baleset, elterelés vagy éppen mennyibe kerül a számomra alkalmas üzemanyag a legközelebbi benzinkúton.
Bár elsőre nem úgy tűnik, hogy a méhek hűtőbe pakolása, elkábítása, megborotválása és egy kis eszköz rájuk ragasztása túl állatbaráti tett lenne, mégsem kegyetlen állatkísérletről van szó. Az utóbbi években veszélybe kerülő hasznos kis lények megmentésére tesz kísérletet egy ausztrál kutatóintézet a CSIRO (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation) azzal, hogy nyomon követi 5000 méh útját. Egy 2,5 mm-es RFID chip segítségével mindig tudják, merre járnak a rajok.
Egész kolóniák pusztulnak ki a világ minden táján az utóbbi időkben minden különösebb kiváltó ok nélkül. A probléma súlyosbodása, és a méhek lehetséges totális kihalása az emberiség életében is katasztrofális következményekkel járna. A méhek nélkül a komplett növényzet 80% -a nem létezne. A mezőgazdaság és a biodiverzitás nagy mértékben károsodna. Búcsút mondhatnánk a limonádénak citrom és lime híján, ugyanúgy a paradicsomnak, avokádónak, és anyu sem tudna több bablevest készíteni.
Forrás: www.csiro.au
A 2014 őszére teljes szolgáltatást ígérő első közös európai infrastruktúraként emlegetett Galileo projekt már biztosan nem lesz kész a tervezett időre. Bár az Európai Bizottság kiemelten kezelte az európai műholdas navigációs rendszer ügyét, jelenleg csak 2015-re igérnek pár korai szolgáltatást.
Ahogy megírtuk egy korábbi cikkünkben, a nemzetközi versenytársak sikeresen vannak jelen és törnek be a piacra. Globális lefedettséggel rendelkezik az amerikai és az oroszok által fejlesztett GLONASS, a kínai COMPASS/Beidou 10 műholddal üzemel, és az ázsiai-csendes-óceáni térségben már kereskedelmi megrendelőknek is szolgáltat. Az indiai IRNSS rendszerhez tavaly lőtték fel az első műholdat, az Egyesült Államok már a GPS harmadik verzióján dolgozik.
A Galileo programban nagyon feszes és hibamentes 12 hónapos időszaknak kellene következnie, hogy ne legyen még kínosabb késés. Az EB végcélja 30 műhold fellövése, melyek közül 24 adja a rendszer fő vonalát, míg 6 tartalékban kering majd. Jelenleg csupán négy kísérleti szatellit van fellőve.
Forrás: Európai Bizottság honlapja
Egyre inkább számolnunk kell a fejünk felett növekvő űrszemét, a Kessler-szindróma problémájával, mert az emberiség a Föld után, a világűrben is jókora hulladékmennyiséget kezdett felhalmozni. A űrkorszak több mint 50 éve kezdődött és azóta rengeteg működésképtelen, mesterséges tárgy került Föld körüli vagy bolyóközi pályára. A kozmikus szemetelést tehát nem úgy kell elképzelni, hogy az űrhajósok tömött szemeteszsákokat hagynak hátra maguk után, bár kesztyű és fényképező elvesztésére már volt példa.
A nemzetközi világűrjog sem rendezi egyértelműen az űrszemét problémáját. Nehezen állapítható meg ugyanis, hogy adott esetben kié a már azonosíthatatlan, esetleg évek óta különböző pályákon keringő, szétdarabolódott hulladék. Ki a felelős az esetleges károkért? Milyen kötelező óvintézkedések lennének szükségesek?
A COPUOS (ENSZ Világűrbizottság) az IADC (Ügynökségek közötti Űrhulladék Bizottság) környezetvédelmi szabályozásra irányuló tervezetei a világűr környezetvédelmének folyamatait optimalizálnák. Ehhez hozzátartozik a kihelyezett eszközök (műholdak, űrállomások) biztonságos üzemeltetése, a szennyezés megelőzése és a kozmikus hulladék eltávolítása, megsemmisítése. A munkában aktívan részt vállaló szervezetek:
Nemzetközi Világűrjogi Intézet (International Institute of Space Law, IISL)
Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAF)
Világűr Békés Felhasználásának Bizottsága (General Assembly’s Committee on the Peaceful Uses of Outer Space, COPUOS)
az ENSZ Világűrrel Kapcsolatos Ügyek Irodája (OSA)
Az űrszemét problémája ma még nem akadályozza számottevően az űrtevékenységet, de egyre több odafigyelést igényel. Hiszen a működő eszközök munkáját és az űrállomások személyzetét is veszélyeztethetik, és az Egyenlítő felett akár űrdugók is kialakulhatnak.
Forrás: www.infographic.com
A világűrben keringő tárgyak 95%-a szemétnek minősül és a szétdarabolódások miatt folyamatosan nő a számuk. Ezzel nem tud lépést tartani a természetes fogyatkozás, ami az alacsony pályákra kerülést és a légkörben való elégést jelenti. A kozmikus hulladék ellen tehát többfrontos harc kezdődött, különböző megoldások születtek különböző technológiákkal és költségvetésekkel.
Megelőzés, mérséklés:
A legkézenfekvőbb lépés elsőként a megelőzés, károk mérséklésének gyakorlata, hogy a fellőtt műholdakat, amik a geostacionárius pályákon maradnak, hasznos élettartamuk végén megszabadítanák maradék üzemanyaguktól, ezzel is csökkentve a felrobbanás esélyét. Vagy ellenkező esetben pont többletüzemanyaggal rendelkeznének, hogy munkájuk befejeztével alacsonyabb pályára írányíthassák őket és gyorsabban eljussanak a légköri megsemmisülésig.
Lehetőség van az ismert, megfigyelt nagyobb űrszemetek elől kitérni. A Nemzetközi Űrállomás évente 4-5 alkalommal kerülgeti az ütközést a kiszuperált mesterséges eszközök darabjaival. A folyamatos nyomonkövetés lehetővé teszi az olyan balesetek elkerülését , mint amilyen például az Iridium 33 ütközése volt a Kozmosz -2151-es műholddal 2009- ben.
Ötletek a nagytakarításhoz:
GOLD – “léggömb”
A Global Aerospace alternatív ötlete szerint futballpálya méretű léggömböket bocsátanának fel az űrbe, melyeket a kiselejtezett műholdakhoz csatlakoztatnák, így megnőne az ellenállásuk és csökkenne a sebessége. Ez a technológia siker esetén évekkel rövidítené meg a az űr természetes tisztulását.
Az alig harminc kilós léggömbök ultravékony, erős anyagból készülnének, kilővés után pedig egy kis gázmennyiségtől is felfújódnának az űrben lévő vákumszerű térben.
EDDE
A Star Technology and Research nevű dél-carolinai céget a NASA támogatta, hogy kifejlessze és kipróbálja az Elektrodinamikus Szemételtüntető (ElectroDinamyc Debris Eliminator) nevű “űrseprűt”. Az EDDE feladata az lenne, hogy egy szemétdarabot megközelítve hálót dobjon rá, majd alacsonyabb keringési pályára vigye, ahonnan egyenesen a légkörbe jutna és elégne.
Lézerek
Földi vagy űrbe telepített nagyteljesítményű lézerekkel is lehetne kísérletezni, ez azonban kényes téma, mivel már majdnem űrfegyverkezésnek számít. Feladatuk szerint ezek azonban nem szétlőni, és így gyarapítani akarnák a meglévő mennyiségű űrhulladékot, hanem ellenkezőleg, csak az alacsony pályára való korrigálás, kiiktatás lenne a céljuk.
Az űrszemét eltávolítási módjain leginkább csak kutatóintézetek munkatársai gondolkodnak, még nem született meg a sok kísérletből az igazán hatékony megoldás.
© 2016 Inepex Zrt. | Minden jog fenntartva | Szerződési feltételek | Kapcsolat