Az emberiség egyik rossz tulajdonsága, hogy bárhol jár, jókora szemétkupacokat hagy maga után. Nincs ez másképpen a világűrben sem. Minden oda kilőtt műszaki eszközt is előbb utóbb elér a végzete és működésképtelenné válik. Aztán a fizikai törvényei szerint szorgalmas keringésbe kezdenek a Föld körül.

Az emberiség túl van több mint 6000 fellövésén: műhold, mesterséges bolygó, űrszonda, űrállomás, űrhajó jutott el a Holdig vagy a bolygóközi terekig. Legtöbbjük azonban sokkal közelebb, Föld körüli pályán ért célt és kezdte meg munkáját. Az űrkorszak már túllépett a hőskorán és a múlt kézzelfogható veszélyt, űrszemetet jelent, ami manapság még nem sürgetően kardinális kérdés, de idővel az lesz. Az első szemetelő Edward White volt, aki Gemini-4 amerikai űrsétája alkalmával hagyott el egy pár kesztyűt. Az egy hónapon keresztül 28 000 km/h sebességgel keringett a Föld körül.

Forrás:www.telegraph.co.uk

Több mint 50 éve kezdődött az űrkorszak és ma már olyan fejlettségű technológiát használunk, melynek köszönhetően mindennapjaink természetes része a meteorológiai és földmegfigyelő műholdak által szolgáltatott információ, a műholdas helymeghatározás vagy a távközlési mesterséges műholdak.

Már írtunk róla, milyen startégiai kérdés, a nagyhatalmak pedig mind igyekeznek magukat sikeresen képviselni saját GNSS (Global Navigation Satellite System) rendszerrel. A nemzetközi légi és földi forgalom, a szállítmányozás szerves része, jelentőségteljes az agráriparban, sőt még természeti katasztrófák is előre jelezhetők  műholdas navigációs rendszerrel.

Az űrbeli pozíciókat tekintve a navigációs műholdak üzemeltetői szerencsésebb helyzetben vannak, mint az alacsonyabban keringő műholdakéi. A pályamagasság, a rendelkezésre álló térfogat nagyobb és kevesebb eszközzel kell a helyen osztozkodni. A rendszereket azonban folyamatosan frissíteni kell, hogy mindig megfelelő számű űreszköz jele legyen megfigyelhető. Az elöregedő, lejárt szavatosságú műholdakat kikapcsolásuk után el kell távolítani a pályájukról, hogy legyen hely az utánpótlásnak.

De mi történik ha befejezik a pályafutásukat?

Az orosz GLONASS például már körülbelül 100 leselejtezett műholdat halmozott fel a magasabban húzódó, úgynevezetett temetői pályákon. Ezeket az eredeti 20 200 km- hez képest fél kilométerrel távolabb, instabil körben találjuk. Idővel a Nap és Hold eltérő gravitációs hatására nyúlt ellipszisben folytatják útjukat és kockázatot jelentő módon visszatérhetnek eredeti magasságukba.

Forrás:www.ucop.edu

Támad az űrszemét!

• “2005 januárjában a US Space Surveillance Network (Amerikai Világűrmegfigyelő Hálózat) munkatársai élő adásban nézték végig, ahogy egy 31 éves amerikai rakéta maradványai ütköztek frontálisan egy 2000-ben felbocsátott kínai rakéta harmadik fokozatával.”(wikipédia)

• “2009. február 10-én, a Szibéria felett 790 km magasan keringő műholdas kereskedelmi mobil távközlési rendszer részeként üzemelő Iridium műhold ütközött a Kozmosz-2251 műholddal, amely már egy évtizede használaton kívül van. Az amerikai megfigyelőhálózat mérései alapján a két összeütköző műhold kb. 600 darabra esett szét.” (wikipédia)

A nagyobb méretű hulladékok helyzetét a szakemberek jól nyomon tudják követni a földi és űrbeli optikai vagy radaros megfigyelőhálózatokkal, vannak azonban centiméteres és miliméteres

töremlékek, melyek szintén óriási károkat tudnak okozni és jelentős veszélyt jelentenek a nemzetközi űrállomáson dolgozó személyzetnek.

Számítások szerint ha az ember már holnap befejezné az űrtevékenységét, még akkor is legalább 50 évig növekedne a szétdarabolódások miatt az alacsonyabb pályákon az űrszemét.