Egyre inkább számolnunk kell a fejünk felett növekvő űrszemét, a Kessler-szindróma problémájával, mert az emberiség a Föld után, a világűrben is jókora hulladékmennyiséget kezdett felhalmozni. A űrkorszak több mint 50 éve kezdődött és azóta rengeteg működésképtelen, mesterséges tárgy került Föld körüli vagy bolyóközi pályára. A kozmikus szemetelést tehát nem úgy kell elképzelni, hogy az űrhajósok tömött szemeteszsákokat hagynak hátra maguk után, bár kesztyű és fényképező elvesztésére már volt példa.
A nemzetközi világűrjog sem rendezi egyértelműen az űrszemét problémáját. Nehezen állapítható meg ugyanis, hogy adott esetben kié a már azonosíthatatlan, esetleg évek óta különböző pályákon keringő, szétdarabolódott hulladék. Ki a felelős az esetleges károkért? Milyen kötelező óvintézkedések lennének szükségesek?
A COPUOS (ENSZ Világűrbizottság) az IADC (Ügynökségek közötti Űrhulladék Bizottság) környezetvédelmi szabályozásra irányuló tervezetei a világűr környezetvédelmének folyamatait optimalizálnák. Ehhez hozzátartozik a kihelyezett eszközök (műholdak, űrállomások) biztonságos üzemeltetése, a szennyezés megelőzése és a kozmikus hulladék eltávolítása, megsemmisítése. A munkában aktívan részt vállaló szervezetek:
Nemzetközi Világűrjogi Intézet (International Institute of Space Law, IISL)
Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAF)
Világűr Békés Felhasználásának Bizottsága (General Assembly’s Committee on the Peaceful Uses of Outer Space, COPUOS)
az ENSZ Világűrrel Kapcsolatos Ügyek Irodája (OSA)
Az űrszemét problémája ma még nem akadályozza számottevően az űrtevékenységet, de egyre több odafigyelést igényel. Hiszen a működő eszközök munkáját és az űrállomások személyzetét is veszélyeztethetik, és az Egyenlítő felett akár űrdugók is kialakulhatnak.
Forrás: www.infographic.com
A világűrben keringő tárgyak 95%-a szemétnek minősül és a szétdarabolódások miatt folyamatosan nő a számuk. Ezzel nem tud lépést tartani a természetes fogyatkozás, ami az alacsony pályákra kerülést és a légkörben való elégést jelenti. A kozmikus hulladék ellen tehát többfrontos harc kezdődött, különböző megoldások születtek különböző technológiákkal és költségvetésekkel.
Megelőzés, mérséklés:
A legkézenfekvőbb lépés elsőként a megelőzés, károk mérséklésének gyakorlata, hogy a fellőtt műholdakat, amik a geostacionárius pályákon maradnak, hasznos élettartamuk végén megszabadítanák maradék üzemanyaguktól, ezzel is csökkentve a felrobbanás esélyét. Vagy ellenkező esetben pont többletüzemanyaggal rendelkeznének, hogy munkájuk befejeztével alacsonyabb pályára írányíthassák őket és gyorsabban eljussanak a légköri megsemmisülésig.
Lehetőség van az ismert, megfigyelt nagyobb űrszemetek elől kitérni. A Nemzetközi Űrállomás évente 4-5 alkalommal kerülgeti az ütközést a kiszuperált mesterséges eszközök darabjaival. A folyamatos nyomonkövetés lehetővé teszi az olyan balesetek elkerülését , mint amilyen például az Iridium 33 ütközése volt a Kozmosz -2151-es műholddal 2009- ben.
Ötletek a nagytakarításhoz:
GOLD – “léggömb”
A Global Aerospace alternatív ötlete szerint futballpálya méretű léggömböket bocsátanának fel az űrbe, melyeket a kiselejtezett műholdakhoz csatlakoztatnák, így megnőne az ellenállásuk és csökkenne a sebessége. Ez a technológia siker esetén évekkel rövidítené meg a az űr természetes tisztulását.
Az alig harminc kilós léggömbök ultravékony, erős anyagból készülnének, kilővés után pedig egy kis gázmennyiségtől is felfújódnának az űrben lévő vákumszerű térben.
EDDE
A Star Technology and Research nevű dél-carolinai céget a NASA támogatta, hogy kifejlessze és kipróbálja az Elektrodinamikus Szemételtüntető (ElectroDinamyc Debris Eliminator) nevű “űrseprűt”. Az EDDE feladata az lenne, hogy egy szemétdarabot megközelítve hálót dobjon rá, majd alacsonyabb keringési pályára vigye, ahonnan egyenesen a légkörbe jutna és elégne.
Lézerek
Földi vagy űrbe telepített nagyteljesítményű lézerekkel is lehetne kísérletezni, ez azonban kényes téma, mivel már majdnem űrfegyverkezésnek számít. Feladatuk szerint ezek azonban nem szétlőni, és így gyarapítani akarnák a meglévő mennyiségű űrhulladékot, hanem ellenkezőleg, csak az alacsony pályára való korrigálás, kiiktatás lenne a céljuk.
Az űrszemét eltávolítási módjain leginkább csak kutatóintézetek munkatársai gondolkodnak, még nem született meg a sok kísérletből az igazán hatékony megoldás.
Az emberiség egyik rossz tulajdonsága, hogy bárhol jár, jókora szemétkupacokat hagy maga után. Nincs ez másképpen a világűrben sem. Minden oda kilőtt műszaki eszközt is előbb utóbb elér a végzete és működésképtelenné válik. Aztán a fizikai törvényei szerint szorgalmas keringésbe kezdenek a Föld körül.
Az emberiség túl van több mint 6000 fellövésén: műhold, mesterséges bolygó, űrszonda, űrállomás, űrhajó jutott el a Holdig vagy a bolygóközi terekig. Legtöbbjük azonban sokkal közelebb, Föld körüli pályán ért célt és kezdte meg munkáját. Az űrkorszak már túllépett a hőskorán és a múlt kézzelfogható veszélyt, űrszemetet jelent, ami manapság még nem sürgetően kardinális kérdés, de idővel az lesz. Az első szemetelő Edward White volt, aki Gemini-4 amerikai űrsétája alkalmával hagyott el egy pár kesztyűt. Az egy hónapon keresztül 28 000 km/h sebességgel keringett a Föld körül.
Forrás:www.telegraph.co.uk
© 2016 Inepex Zrt. | Minden jog fenntartva | Szerződési feltételek | Kapcsolat