Valószínűleg a GPS technológiát már nem kell bemutatni senkinek, sőt többször írtunk már mi is a működéséről, megfelelő használatáról. Ezt a 24 aktív műholdból álló helymeghatározó rendszert sok más technológiához hasonlóan először katonai célokra fejlesztették ki, majd később a civil élet egyik fontos szereplőjévé vált.

Nem a GPS azonban az egyetlen helymeghatározásra használható rendszer (GNSS-Global Navigation Satellite System). A most következő néhány bekezdésben bemutatjuk a már működő orosz-indiai GLONASS, valamint a még fejlesztés alatt álló EU által fejlesztett Galileo és a kínai Compass műholdas helymeghatározó rendszereket.

GLONASS

Az oroszok által fejlesztett GLONASS a GPS egyik komoly alternatívája. 24 műholdja már 2007 óta a levegőben kering és működik. Néhány okostelefon már most is rendelkezik GLONASS vevővel is, így a GPS-t kiegészítve lehetővé válik az akár méteres pontosságú helymeghatározás. A GLONASS-műholdak használata a GPS-hez hasonlóan ingyenes.

A GLONASS története 1960-ban kezdődött, de végül 2000-től kezdődött el igazán. 3 év alatt építették ki az eleinte 22, majd 24 műholdból álló rendszert. 2007-ben elérhetővé vált a nagyközönség számára is. Szintén fontos információ, hogy ezt a rendszert is katonai célokra tervezték, tehát háború esetén felfüggesztik a használatát.

A legnagyobb különbség a GPS és a GLONASS között, hogy míg a GPS kódfelosztású rendszer, mely azt jelenti, hogy azonos frekvencián ad mindegyik műhold más kóddal (CDMA) addig a GLONASS frekvencia felosztású, azaz a kódok azonosak műholdanként, de a frekvenciák mások (FDMA).

Galileo

A Galileo-t az Európai Unió és az Európai Űrügynökség működteti, és gyakorlatilag a GPS európai megfelelője. A tervezés során a cél az volt, hogy egy az USA-tól független, nagy pontosságú helymeghatározó rendszert hozzanak létre, melynek kereskedelmi használatát egy esetleges háborús konfliktus esetén fel lehet függeszteni.

Ez a több mint 20 milliárd euróra becsült és 30 műholdból (27 aktív és 3 működőképes tartalék) álló projekt 2014-ben fogja megkezdeni működését, és a tervek szerint 2019-re teljes globális lefedettséget fog biztosítani. 2011 októberében a sikeres tesztek után két tesztműholdat üzemeltek be, melyek már részei lesznek a későbbi rendszernek, 2012-ben pedig további két műholdat állítottak pályára. A 27 műholdnak az EU 27 tagállama ad nevet, a “magyar műhold“ a Lisa nevet kapta.

Megfelelő vevőberendezéssel a Galileo alapszolgáltatása ingyenesen hozzáférhető lesz, 1 méteresnél jobb helymeghatározási pontosságot nyújtva. Centiméteres nagyságrendű pontossággal fizetős szolgáltatást is terveznek. A műholdak 23 222 km-es magasságban, három, egymástól a felszálló csomó hosszában 120°-os különbséggel elhelyezkedő, az Egyenlítő síkjához képest 56°-kal hajló pályasíkban keringenek (a végleges kiépítésben pályasíkonként 9 aktív és 1 tartalék űreszközzel).

COMPASS

A Compass műholdas helymeghatározó rendszert Kína a 2000-es évek elején kezdte el fejleszteni. 2003-ban még úgy volt, hogy Kína az európai Galileo projektben vesz részt, 2006-ban azonban bejelentette, hogy önálló rendszer fejlesztésébe kezdett. 2007-ban fellőtték az első műholdat, majd 2010-ben további ötöt.  

A kínai GNSS rendszernek egyébként két neve is van: angolul Compass (ami az iránytűre utal), kínaiul Beidou (ami a Nagy Medve csillagkép, a Göncölszekér kínai elnevezése). A rendszer alapvetően ugyanolyan kiépítésű és funkciójú, mint a már létező GPS és GLONASS rendszer. Az abszolút helymeghatározás pontosságát a teljes kiépítés után 10 méterre becsülik. A Compass állítólag öt nyílt (ingyenes) és öt titkos (katonai) szolgáltatást nyújt majd, nyolc különböző rádiófrekvencián.

A Compass rendszer összesen 35 műholdat fog tartalmazni, és a tervek szerint 2020-ra válik teljessé.

A Globális helymegahatározó rendszereken kívül létezik még néhány regionális is, mint például a francia DORIS, az indiai IRNSS és a japán QZSS.